Vizuális illúziók

Biztosan Ti is találkoztatok már a fentihez hasonló képpel. Optikai/vizuális illúziókkal nap mint nap találkozhatunk művészeti területeken, reklámokban, de még olyan hétköznapi helyeken és tevékenységek során is, ahol nem is gondolnánk. Nem kell tehát a Mátrixban élni, ahhoz, hogy elmondhassuk, illúziók vesznek körül bennünket. Ahogy bűvész trükkök esetében is, úgy ezeknél a képeknél is eszedbe juthat a csalásra való figyelmeztetés: "Ne higgy a szemednek!" - ennél azonban sokszor pontosabb lenne azt mondani: "Ne higgy az agyadnak!"; a legtöbb vizuális illúzió ugyanis nem a szemünk, hanem a tudatunk tévedéséből származik.
Ez történik például a perspektíva-illúziók esetében is. Ilyenkor a tévedés oka, hogy a távolabbi tárgyakat kisebbnek képzeljük a közelebb állóknál. Íme egy példa:

Melyik autó a legnagyobb? A harmadik? Tévedés! A 3 autó mérete a képen teljesen egyforma. És a legérdekesebb az egészben, hogy mégha ezt tudod is, a képre nézve akkor is különbözőnek fogod észlelni az autókat.
Hasonló elven működik a mérettévesztés illúzió. Ilyesmi általában akkor történik, ha az összehasonlítandó tárgyak különböző más tárgyak környezetében vannak. Erre egy példa:

Ahogy a rózsaszín vonalak mutatják is, a két zöld kör ugyanakkora, bár igen valószínű, hogy Te is nagyobbnak hinnéd azt, amelyiket kisebb karikák vesznek körbe. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az az illúzió is, hogy azonos méretű, de különböző színű tárgyak közül hajlamosak vagyunk a világosabbat nagyobbnak észlelni. Erre a jelenségre ésszerű magyarázat lehet, hogy a világos felületekről több fény verődik vissza, mint a sötétebbekről és szemünk a visszavert fénymennyiség arányában "felnagyítja" a tárgyakat, foltokat. Ebből az illúzióból származhat az az elképzelés, "divat" is, hogy a sötét színű, fekete ruhák "karcsúsítanak".

Egy másik kategóriába tartoznak a kognitív illúziók. Ezek olyan képek, melyekről fejben nem tudunk ésszerű, valósághű elképzelést alkotni, két dimenziós alkotások, melyeket 3 dimenzióban megalkotni lehetetlenség lenne, alakjuk nem meghatározható.

Perspektivikus átalakulás/átváltozás (anamorfózis) - ezzel az illúzióval legtöbbször utcai krétarajzok esetében találkozhatunk. Ilyenkor a rajzolt kép csak egy bizonyos irányból, szögből ad látható, élvezhető mintát. Az alábbi kép például csak így, a fotó szögéből kelti egy szakadék illúzióját, rajta állva még az is előfordulhat, hogy nem  tudjuk értelmezni mit kellene látnunk, mit ábrázol, amit nézünk.

Edgar Müller- Streetart

Különleges emberi sajátosságunk, hogy elménk mindenhol "ismerősöket" keres. Elcsépelt, de igaz mondat, hogy társas lények vagyunk, a környezetünkről szóló fontos információkat saját tudásunkon túl embertársainktól kapjuk, így az arc vagy arc jellegű formákra már csecsemő korunktól érzékenyek vagyunk; ezért van, hogy képesek vagyunk olyan helyeken is emberi arcokat látni, ahol valójában nincsenek. Az itt szereplő, és ehhez hasonló képekben természetesen van némi szándékosság, de valószínűleg mindannyian találkoztatok már "fej formájú" krumplival/felhővel/tintapacával stb.

Az itt bemutatott illúzió típusok csak töredékei annak a sokféle trükknek, amivel elménk "becsap" minket. Ezek azonban többségében olyan átverések, amelyek nem ártanak nekünk, így felesleges küzdenünk ellenük (valójában nem nagyon is tudunk). Az optikai illúziók teszik lehetővé például számunkra azt is, hogy festményeket, fotókat élvezettel tudjunk nézegetni, hogy a 2 dimenziós képekbe perspektívát, mélységet lássunk, hogy a színek és foltok értelmet kapjanak. Azon túl azonban, hogy egy kicsit minden festmény, kép látórendszerünk és észlelésünk tökéletlenségeire épül, az illúziók lehetőségeinek kihasználására már külön művészeti irányzat is létezik, ez az "Op-Art", melynek egyik legjelentősebb alakja  a magyar-francia festőművész, Victor Vasarely, akinek alkotásai közül már biztosan Ti is találkoztatok valahol legalább egyel.

Ujfaludi, L. (2016) OPTIKAI ILLÚZIÓK.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Victor_Vasarely