Színek pszichológiája

Bármilyen érdekesen is hangozhat elsőre, de sokat kutatott, és bizonyított tény, hogy a különböző színek befolyással vannak döntéseinkre, érzéseinkre, viselkedésünkre. Minden színnek van pozitív és negatív tartalma, mindhez társulnak jó és rossz asszociációk, de hogy melyiket hatást észleljük éppen, az az adott helyzettől függ. Érzékelésünkhöz, észlelésünkhöz ezen kívül hozzáadódnak egyéni tapasztalataink is, de még az sem mindegy, hogy egy-egy színnek melyik árnyalatát látjuk éppen. A színek pszichológiája tehát összességében óriási és bonyolult témakör, de emellett rendkívül izgalmas, érdekes is, ezért szeretnék bemutatni Nektek néhány, a területen folytatott kutatást, és néhány általánosabb színekhez társuló asszociációt.

Elsőként egy olyan helyzetben folytatott kutatást mutatnék be, mely szinte mindenkit érint: bevásárlás.  Több kísérlet után Bellizzi és Hite (1992) arra a következtetésre jutottak, hogy vásárlás esetén egy kék bolti környezet sokkal pozitívabb érzelmeket vált ki, és sokkal inkább vásárlásra ösztönöz, mint egy olyan közeg, ahol a piros szín dominál. A kék kellemesebb, pozitívabb és megnyugtatóbb, míg a piros környezet nyugtalanságot kelt, szorongást okoz, rontja a motoros képességeket, ítéletbeli zavarokat okoz és negatív benyomásokkal asszociálódik. Ennek hatására a kék bolti környezetben a vásárlók jobban átgondolt döntések után több dolgot vásároltak, és elégedettebben távoztak, mint azok, akik piros környezetben vásároltak.
Színpszichológia témában népszerű kutatási terepet jelentenek a sportversenyek is. A bevásárlással ellentétben ezeken az eseményeken a piros  szín viselése - és a feketéé is -  előnyt jelenthet, mivel ezeket a színeket a dominanciával és agresszióval asszociálják versenyhelyzetekben. Egyéni küzdősportok estében, csapatsportokra (futball) vonatkozóan, de még online multiplayer játékokat vizsgálva is születtek olyan eredmények, melyek arra mutatnak, hogy versenyhelyzetben a piros szín előnyt jelenthet, nagyjából azonos képességű ellenfelek esetében, nagyobb volt a valószínűsége, hogy a pirosat viselő(k) nyer(jenek). Érdekesség, hogy olyan kutatás is született, mely megmutatta, hogy hogy bár a kéket viselő versenyzők hátrányban vannak a pirosat viselő ellenfelekkel szemben, viszont a kék szín teljesítménybeli előnyt jelent a fehérhez képest.
Számtalan kutatás született a színek szépség, vonzóság - attraktivitás - észlelésre gyakorolt hatásáról is. Egy kísérletsorozatban például Burtin és mtsai. (2011) kimutatták, hogy a férfiak sokkal vonzóbbnak ítélik magukat, ha piros felsőt viselnek, mint amikor kék van rajtuk. Wartberg és mtsai. (2011) pedig erre reagálva, arra az eredményre jutottak, hogy a pirosban lévő férfiakat a nők  is vonzóbbnak ítélik meg. Itt kell megjegyezni, hogy nem mindegy a piros árnyalata sem, ugyanis van, ami inkább agressziót sugall, semmint vonzó. A helyzet a nők esetében is hasonló, vonzóbbnak érzik magukat és mások is vonzóbbnak látják őket pirosban más színekhez képest. Guéguen és kollégái egész kísérletsorozatot folytattak arra a vonalra építve, hogyan észlelik a férfiak a piros színt a nőkön. Eredményeik alapján a társkereső oldalakon böngésző férfiak szívesebben lépnek kapcsolatba olyan nőkkel, akiknek a profiljában valamilyen látható módon megjelenik a piros szín, nagyvonalúbban adnak borravalót pirosat viselő pincérnőknek, bátrabban közelednek egy bárban olyan hölgyhöz, aki vörös rúzst vagy ruhát visel és nagyobb valószínűséggel vesznek fel piros ruhában stoppoló nőket. Külön érdekesség,  hogy több kutatási eredményből az is kiderült, hogy független pontozók vonzóbbnak ítélték azokat a személyeket, akik pirosat viseltek a fotózás során, még akkor is ha az értékelésnél csak a modellek arca volt látható, tehát a szín maga nem látszott, mert például egy szürke négyzet takarta ki azt.
A fekete, ahogy a sportversenyek esetében is előnyös, ez esetben is, szintén képes előremozdítani a a divatosság és attraktivitás észlelését. Roberts és mtsai. (2010) azonban arra is bizonyítékokat talált, hogy bizonyos esetekben a kék is segíthet az attraktivitás észlelésében, amikor nők értékelnek férfiakat.

Amint a felsorolt kutatásokból is jól látszik, a piros szín kiemelt figyelmet élvez a színek ránk gyakorolt hatásának vizsgálatánál, ami nem is csoda, hiszen bizonyítottan hatást gyakorol ránk pszichológiai és fiziológiai szinten is. Mindezzel együtt pedig a biológia, a kultúra és a nyelv is számos olyan elemet tartalmaz, ami kiemeli a piros éles és feltűnő jellegét. A biológia szintjén egészen az őskorig mehetünk vissza - a piros az érett gyümölcsök színe, amely - főleg zöld háttér előtt - lehetővé teszi, hogy könnyebben észrevegyük azt, ezen kívül figyelmeztető jelzéssel is bír; számtalan mérgező rovar és hüllő használja testén a piros színt elriasztás céljából. A piros a termékenység és dominancia jelképe is. Példaképpen a főemlősök nőstényeinek egyes testfelületei pirosasra színeződnek termékenységük idejére, míg a hímeknél a piros szín tesztoszteron indikátor- az alfahím mutatja a legfeltűnőbb piros. Mivel őseink életében ilyen sokféleképpen játszott szerepet a piros, talán nem is csoda, hogy ez volt az egyik első kromatikus szín, ami megjelent a szimbolikában (amellett, hogy ilyen színezetű festékanyagot viszonylag könnyű volt előállítani). És ha már szimbolika és biológia: A piros és a vörös a vér színe, és ezzel együtt az élet és a halál jelképe is. Biológia vonalon továbbhaladva,  ma is jelzőértékűek lehetnek a testünkön megjelenő pirosak; a pirosas arcszín például az egészség, és feldobottság jelzője lehet, míg az erős kivörösödés haragról és fenyegető agresszióról árulkodhat, míg más testrészeinken jelezhet gyulladást, problémát. De hogy szó essen a szín jelző értékein túl a tényleges hatásáról is:  A piros erősen arousal keltő szín. Mérésekkel bizonyított, hogy vörös megvilágításnál, háttérnél megemelkedik a pulzusszám és a vérnyomás, nő a légzési frekvencia és a bőrellenállás, valamint gyorsul a szemmozgás és pislogás frekvenciája is.
A pirossal kapcsolatos kulturális és tanult asszociációnk biológiai alapokon nyugszanak, és ezekkel összefüggésben sajátságos befolyásuk van gondolkodásunkra, döntéseinkre, viselkedésünkre. A piros egyfelől veszélyről informálhat minket, így bizonyos kontextusban és helyzetekben a félelemmel, hibával, kudarccal asszociáljuk azt. Mentális manipulációt és flexibilitást igénylő feladatoknál (logikai feladatoknál) a piros szín bemutatása (piros bútorzat, környezet) aláássa a teljesítményt. Egy másik érdekes kísérlet, mely a piros hibával való asszociációját mutatja Dukes és Alabanesi (2013) kutatása, melyben azt a meglepő eredményt kapták, hogy a piros tollal javító tanárok sokkal szigorúbban és negatívabban osztályozták a diákok munkáit, mint más, alternatív színekkel javító társaik.
Az érem másik oldalát azok a szituációk jelentik amikor a piros szín megközelítő magatartást eredményez, pozitív hatást kelt, jobb teljesítményhez vezet. Az egészségesen pirosas bőrszín jó egészségi állapotról és valószínűsíthetően jó génállományról árulkodik; az egészségességet pedig gyakran a szépséggel, jó teljesítőképességgel asszociáljuk, ennek eredményeit pedig a fentebb bemutatott sportversenyes, illetve vonzóság észleléses kísérletekben már láthattuk.

A piros után szánjunk pár szót a több esetben hozzá hasonló hatásokat kiváltó feketére is. A fehértől a feketéig; a szürke árnyalatain át vezető skála színeit neutrális vagy akromatikus színeknek nevezzük. Ezek a "színtelen színek", melyeket bár semlegesnek mondanak, pszichológiai szempontból semmiképpen nem tekinthetünk rájuk közömbösen. A két szín - a fehér és a fekete - ahogy a színskálán kontrasztban állnak, úgy hozzájuk társított asszociációink is szinte minden területen egymás ellentétei. Frank és Gilovich (1988) előterjesztették, hogy az emberek többségénél negatív koncepciókkal kerül asszociációba, mint a gonosz és a halál. Egy 23 kultúrát átívelő, színekre adott asszociációkkal foglalkozó kutatás során feljegyezték, hogy a feketével kapcsolatban a leggyakrabban eszünkbe jutó szavak többsége valóban negatív: rossz, gonosz, agresszivitás, halál és persze a gyász. Bánat, depresszió, félelem és harag; érzések, amelyek azért jönnek elő bennünk, mert a feketét a halálhoz, tragikus eseményekhez, az éjszakához és sötétséghez kötjük.  Ahogy a sportversenyes kutatások esetében már említettem, a feketét viselő játékosok is bírnak valami különös előnnyel. A győzelemnek azonban ára van: a külső szemlélők sokkal gonoszabbnak és erőszakosabbnak ítélték, és ezzel párhuzamban sokkal több agresszív viselkedésért járó büntetést szabtak ki rájuk egy mérkőzés alatt, mint egyéb színeket viselő ellenfeleikre.
De a feketének sem csak sötét oldala van. Az agresszió bizonyos helyzetekben és nem túlzó mértékben önérvényesítésként jelenhet meg, ami jó dolog, így a feketét pozitív oldalon az erővel, hatalommal, gazdagsággal és jóléttel, ezen kívül pedig a divatossággal és kifinomultsággal is összefüggésbe szokták hozni.

Egészen röviden nézzük meg skála másik végpontját is, mely a fehér; kis csavarként pedig kezdjük a sötét oldalával: Egyrészről, bizonyos kultúrákban nem a fekete, hanem a fehér a gyász színe. Magával hordozza a gyengeség, üresség, magány, unalom és a hó asszociációjával együtt a hidegség érzését is. A pirossal és a feketével való összehasonlításban láthattuk, hogy a fehér az attraktivitás és dominancia megítélésénél alacsonyabb pontszámokat kap, mint más színek. A lista azonban itt nagyjából véget is ér, a fehérhez a legtöbb ember inkább pozitív érzéseket, képeket kapcsol: a békesség, megbocsájtás, ártatlanság szimbóluma, jele a tisztaságnak, ártatlanságnak, és gyakran hozzák összefüggésbe a frissességgel, harmóniával, egyszerűséggel, kedvességgel, a szépséggel és természetességgel is.

Az összes színt, és hatást felsorolni szinte lehetetlen küldetés lenne, így ebben a bejegyzésben utolsóként a kéket mutatnám még be, hamár a kutatásoknál is említésre került, illetve a stresszről és szorongásról szóló bejegyzés keretében is utaltam rá egy szóban, hogy ez egy "békés szín". Mit jelent mindez? Amikor a kék szín kerül szóba, legtöbbünkben az ég vagy az óceán kékje idéződik fel, ez pedig automatikusan pozitív érzéseket vált ki belőlünk. Ki ne találná kellemesnek egy tengerpart látványát, ahol a lágyan fodrozódó víznél márcsak a felhőtlen ég kékebb? Kevés az olyan ember, akiből egy ilyen látvány nem a békesség, nyugalom, relaxáltság, frissesség vagy nyitottság érzését váltja ki. Nem is véletlen, hogy a piros mellett a kék a legnépszerűbb "kedvenc szín" (főleg az amerikai kultúrában). Azonban míg a piros egy erős, feldobottságot és dominanciát szimbolizáló szín, addig a kék inkább a nyugalom jelképe, amit az erre a színre adott biológiai reakcióink is bizonyítanak. Gerard (1958) egy kísérlete során feljegyezte, hogyan hat a piros, a kék és a fehér fény az autonóm idegrendszerre és a vizuális kortexre. Több testi reakció együttes mérése után az az eredmény született, hogy a kék a legkevésbé arousal keltő szín. Ez váltott ki a legkevesebb "izgalmat". Nyugalmat keltő volta miatt a kék belső fókuszra ösztönöz és stabil akciókat vált ki; kreatív működéseinkre pedig különösen előnyös hatása van.  Mindezeken kívül Ott (1979) azt is bizonyította, hogy a kék szín izomfunkcióinkra is hatással van egy endokrin-alapú erősítő hatás formájában. Ennek eredménye lehet az is, hogy egy-egy elleni sportversenyeken kéket viselni előnyt jelent a fehér ruházattal szemben, habár ez az egyenlőtlenség még nem olyan kutatott, mint a piros és kék közötti.
Bár a kék egy alapvetően kellemes szín, ehhez is társulnak negatívabb asszociációk is.  Példaképpen míg a víznél a kék látványa természetes és megnyugtató, addig, ha ugyanazt a kéket valaki hajszíne, vagy egy étel színeként látjuk, az összezavarhat és kellemetlen érzést válthat ki belőlünk. Ennek egyszerű magyarázata, hogy az ilyen stimulusoknál (haj, étel) a kék szín természetellenes. (Ami nem azt jelenti, hogy egyébként a kék hajszín ne lehetne önkifejező, vagány, és ne tudna jól állni valakinek.)  A kéket ezenkívül gyakran a szomorúsággal, depresszióval, magányossággal is asszociációba hozzák. Ennek oka az lehet, hogy a kék sötétebb árnyalatiról az embereknek az éjszaka és a sötét égbolt juthat eszükbe.

Zárszóként ismételném a korábbiakat: A színek megítélése és ránk gyakorolt hatása erősen kontextusfüggő. Például, hogy éppen a kék esetében a boldogság, remény, méltóságteljesség és békesség, vagy a hideg, a magányosság és bánat jut-e eszünkbe, az attól függ milyen környezetben látjuk, mely árnyalattal találkozunk és melyik másik színnel, valamint milyen helyzetben vetjük össze. A hatásmechanizmus és a téma önmagában tehát nem egyszerű, de vitathatatlanul izgalmas, így ha kedvet kaptál, olvass bele az általam használt irodalmakba, és/vagy keress utána milyen társítások tartoznak például a sárgához, vagy hogyan hat ránk a zöld szín.

Ui.: Hogyan köthető a színek pszichológiája a pályaorientációhoz, a munka világához? Például választhatunk magunknak ruhát (és kiegészítőket, sminket) egy állásinterjúra, vagy vizsgára úgy, hogy figyelembevesszük mit sugallhat az adott szín, és mi milyen benyomást szeretnénk kelteni. Odafigyelhetünk a színválasztásra önéletrajzunk, portfólió anyagaink összeállításánál is. Színek használatával alakíthatjuk úgy tanuló vagy munkakörnyezetünket, hogy az lehetőleg segítse komfort érzetünket és hatékonyságunkat. Prezentáció készítésekor is "játszhatunk" a színekkel. A lehetőségek olyan sokfélék, akár a színek maguk.

Bellizzi, J. A., és Hite, R. E. (1992). Environmental color, consumer feelings, and purchase likelihood. Psychology & marketing,9(5), 347-363.

Elliot, A. J., és Maier, M. A. (2014). Color psychology: Effects of perceiving color on psychological functioning in humans. Annual review of psychology, 65, 95-120.

Feinman, S., és Gill, G. W. (1978). Sex differences in physical attractiveness preferences. The Journal of Social Psychology, 105(1), 43-52.

Jacobs, K. W., és Hustmyer Jr, F. E. (1974). Effects of four psychological primary colors on GSR, heart rate and respiration rate. Perceptual and motor skills, 38(3), 763-766.

NAz, K. A. Y. A., és Epps, H. (2004). Relationship between color and emotion: A study of college students. College Student J, 38(3), 39.

Radeloff, D. J. (1990). Role of color in perception of attractiveness. Perceptual and Motor Skills, 71(1), 151-160.

Roberts, S. C., Owen, R. C., és Havlicek, J. (2010). Distinguishing between perceiver and wearer effects in clothing color-associated attributions. Evolutionary Psychology, 8(3), 147470491000800304.

Valdez, P., és Mehrabian, A. (1994). Effects of color on emotions. Journal of experimental psychology: General, 123(4), 394.