Kommunikációs stílusok - Ami a jó érveléshez szükséges

Ismersz "megmondó embereket"? Találkoztál már "csendes megfigyelőkkel"? Vitáztál "vérbeli cinikussal"? Van az ismerőseid között olyan, aki bárkivel szót ért?
Kis sarkítással elmondhatjuk, hogyha ismersz ilyen embereket, akkor többé-kevésbé a kommunikációs stílusokat is ismered. A kommunikációs stílusok egyik lehetséges felosztása szerint négy nagy csoport létezik: Agresszív, passzív, manipulatív ( vagy passzív-agresszív) és asszertív. Kommunikációs stílusunk természetesen bizonyos mértékben változékony - függ attól kivel, mikor és miről beszélünk -,másrészről viszont temperamentumuk, személyiségünk részeként egyfajta állandóság is jellemzi - megvan benne azok az elemek, az a stílus, ami számunkra "kényelmes"-. Te melyik stílusban ismersz leginkább magadra?

Agresszív
Az agresszív ember nyíltan, őszintén elmondja mit szeretne, vagyis jobban mondva mit akar; ugyanis az agresszív kommunikációs stílus képviselője kompromisszumokra nem nyitott, intoleráns, csak saját érdekeit nézi. Véleményeit tényként és kész igazságként közli, arrogáns, rámenős és énközpontú, mások mondandóját gyakran félbeszakítja. Hangszíne, hangsúlya sűrűn hangos, indulatos, fenyegető. Nem ritkán "olaszosan" gesztikulál. Nem riad vissza attól, hogy másokat általánosításokkal teletűzdelve nyíltan minősítsen, leértékeljen, sértegessen, ezzel igyekezve domináns szerepbe kerülni. Mivel a sajátján kívül más nézőpontokra nem nyitott, és a véleménykülönbségek esetén a helyzetet a másik lenyomásval próbálja megoldani, ezért a kommunikáció az "agresszívvel" kifejezetten sok energiát igényel.

Passzív
A passzív ember nem beszél vágyairól, érzéseiről, nem nyilvánít véleményt sem, érdekeiért inkább nem áll ki, így igyekezvén elkerülni minden esetleges kellemetlenséget, vitalehetőséget. Ha meg is szólal, kívánságait valószínűleg szinte bocsánatkérően adja elő. Önmagát lebecsüli, félénk, gátlásos, szorongó. Tart mások értékítéletétől, mindenkinek próbál megfelelni, ezért sokszor inkább mindennel egyetért. NEM-et mondani igen nehezére esik, nem tud határokat kijelölni, fenntartani. Mindezek miatt a "passzív" többnyire könnyen befolyásolható és így sokszor kerül áldozatszerepbe. 

Manipulatív (passzív-agresszív)
Az manipulatív ember terepe a burkolt kommunikáció. Gondolatait, akaratát nyíltan nem fejezi ki, célozgat, utalgat, kritizál, azt várva, hogy a másik találja ki vágyait. Látszólag igyekszik megfelelni, kétértelmű megszólalásait bármikor tudja úgy csavarni, hogy az neki kedvezzen és valójában ne kelljen nyíltan vállalnia véleményét. A pletykálkodás, kibeszélés sem áll távol tőle, ő így igyekszik mások háta mögött dominanciához jutni. Ha a dolgok nem kedve szerint történnek, jellemzően nem verbális eszközökkel áll bosszút, pl. némasággal büntet.

Asszertív
Az asszertív kommunikációs stílus az, amit általánosságban a legkívánatosabbnak mondhatunk. Önérvényesítést takar erőszaktól mentesen. Az asszertív személy véleményét nyíltan kifejezi, érdekeit képviseli, céljai mellett kiáll, miközben tekintettel van a másikra is. Kommunikációs partnere felé nyitott, valódi érdeklődéssel fordul, kész saját gondolatainak felülbírálására, kompromisszumokra. Empatikus, és saját érzéseit is nyíltan vállalja. Határozottságot sugall, meggyőző, úgy hat másokra, hogy közben nem alkalmaz erőt vagy burkolt eszközöket. Viselkedése, kommunikációja tiszteletre ad okot. Meg tudja húzni a határokat, képes lelkiismeret furdalás nélkül, nem sértő módon NEM-et mondani. Sok "én-típusú" közlést -pl. "Nekem az a véleményem...", "Én úgy gondolom..." - használ, nem általánosít - pl. "Sokak szerint...", "Az emberek azt beszélik..."-.
Az asszertív kommunikáció a legcélravezetőbb a felsorolt négy közül, itt ugyanis saját érdekeink is érvényesülnek, anélkül, hogy a másikat sérelem érné. Egy ügyes "asszertív" higgadtságával képes lehet lehűteni egy emelkedett hangnemben támadó vitapartnert, vagy tiszteletet megadó, empatikus figyelmével kicsalogatni a "csigaházából" olyanokat, akik általánosságban nem szívesen fejtik ki véleményüket, kívánságaikat.

A jó hír, hogy az asszertív kommunikáció önismerettel, és odafigyeléssel fejleszthető, gyakorolható. Természetes, hogy az életben vannak szituációk, amikor inkább háttérbe vonulunk, vagy úgy érezzük nincs más választásunk, mint támadni, többnyire azonban az asszertivitás az, ami célravezető, így nem árt, ha figyelmet fordítunk rá és igyekszünk minél több helyzetben alkalmazni.
Dióhéjban tehát ami a jó kommunikációhoz és érveléshez kell: Megalapozott érvek, higgadtság, magabiztosság, nyitottság, figyelem és empátia.
Az önképzés mellé pedig akár még segítséget is igénybe vehetünk, ugyanis az interneten kis keresgéléssel találhatunk olyan kommunikációs tréningeket, melyek segítenek elsajátítani a jó érvelés és önérvényesítés alapjait.