Ismerd meg a Maslow-piramist

A szükségletek hierarchiájának piramisát Abraham Maslow amerikai pszichológus dolgozta ki az 1950-es években. A rendszer eredetileg 5 lépcsős volt, és azt kívánta bemutatni mik azok a tényezők, melyek az embereket motiválják. Később Maslow a piramist még két lépcsőfokkal egészítette ki, napjainkban pedig sűrűn előfordul, hogy ki-ki hozzátold még egy-egy általa fontosnak vélt - hivatalosan és tudományosan természetesen nem megalapozott - szintet, mint amilyen az internet, wifi vagy telefontöltő.

A Maslow- piramis első szintjén a fiziológiai szükségletek állnak; olyan elemek, melyek az ön és fajfenntartást szolgálják, mondhatjuk úgy is: életfeltételek. Tehát például legyen elég enni és innivalónk, tudjunk eleget aludni, megfelelően lélegezni. Ezek hiány alapú szükségletek, ami azt jelenti, hogyha nem teljesülnek, az nagymértékben fenyegetik a jólétünket, sőt, akár életünket is.
A második szint a biztonsági szükségletek szintje, szintén hiányalapú. Ide olyan dolgok tartoznak, mint védett hely, otthon, ahol biztonságban érezzük magunkat, az érzés, hogy biztonságban van az egészségünk, anyagilag megfelelő a helyzetünk, úgy élhetünk, hogy ne legyünk rákényszerítve erkölcsi nézeteinknek ellentmondó cselekedetekre (pl. lopás, másoknak ártalom okozás).
A harmadik lépcsőfok még mindig hiányalapú, még mindig az alapvetően jó emberi működés feltételeit tartalmazza. Ez a szeretet és a valahová tartozás szintje (érzelmi szint). Ezek a feltételek akkor tudnak teljesülni, ha van "védőhálónk" - család és/vagy barátok, akik támogatnak. Ha vannak olyan kapcsolataink, melyekben a szeretet és ragaszkodás érzése kölcsönösen megélhető. Ha vannak olyan csoportok, amelynek tagjai vagyunk, ahol elfogadásra találhatunk.
Meglepő lehet, de a negyedik szint, mely az elismerés és megbecsülés szükséglete (önbecsülés szintje) még mindig hiányalapú, azaz még mindig a KELL kategóriába esik. Kell, hogy érezzük, életünknek van értelme, amit teszünk, az vezet valahová, nem céltalan. Kell, hogy a saját érzéseinken túl legalább néha, kívülről is megerősítést kapjunk, éreztessék velünk, hogy elismerik amit teszünk, megbíznak bennünk, értékesek vagyunk.
A negyedik lépcsőfok egészen szoros kapcsolatban áll az ötödik szinttel, melyet Maslow később adott a piramishoz. Ez a kognitív és esztétikai szükségletek szintje.  Előfordul az is, hogy ezt  a két dolgot külön kezelik a piramison, két külön szinten jelennek meg. A kognitív részbe olyasmik tartoznak, mint a tudás, tudni például mit miért és miért teszünk vagy épp miért nem. Az esztétikai rész a művészetek képviselője; legyenek szép dolgok körülöttünk, olyan lehetőségek, amik kizökkentenek a hétköznapokból, dolgok, melyekre rácsodálkozhatunk. Ezek már nem hiány, hanem növekedés alapú szükségletek. Ezek a lépcsőfokok már nem életbenmaradásunk és alapvető jóllétünk kielégítését szolgálják, hanem fejlődési lehetőségeket kínálnak nekünk.
A piramis csúcsán az önmegvalósítás áll. Sikeres önmegvalósítás esetén életünket többnyire elképzeléseinknek és képességeinknek megfelelően tudjuk élni. Amit csinálunk, az örömet okoz számunkra, emberi kapcsolataink jól működnek, tiszteljük és becsüljük önmagunkat.
Előfordul, hogy találkozhatunk egy még ezt a csúcsot is meghaladó szinttel, amely a transzcendencia. Ez a szint valamennyire túlmutat a hiten, vallásokon. Magában foglal egyfajta egység érzést: egységben vagyunk magunkkal, részei az emberiségnek, az univerzumnak, hit abban, hogy a dolgok és emberek között kapcsolat van, és minden és mindenki valami nagy egész része, ami a maga tökéletlenségeivel együtt tökéletes.

Maslow elképzelései szerint a szintek szigorúan követik egymást, amíg egy alsóbb szint hiányzik, addig nem teljesülhet be ami feljebb van. A rendszerrel kapcsolatos kritikák közül ez az egyik, és talán legfontosabb, ami megfogalmazódott: A motivációk másképpen működnek, képesek vagyunk felsőbb szintek céljaiért is küzdeni - és elérni azokat - úgy is, hogy valamelyik alsóbb szint nem teljesen kielégített, vagy hiányzik.

A rendszer a pályaválasztással is jól összefüggésbe hozható, hiszen a munka világa minden szintet érint. Alapvető életfeltételeink úgy teljesülhetnek, ha megvan az anyagi biztonságunk. Egy jó munkahelyen részesei lehetünk egy közösségnek, elismerést, megbecsülést is kaphatunk, feladatokat, melyek kihívást jelentenek számunkra. És ha olyan helyet, foglalkozást választunk, ami igazán illik hozzánk, eljuthatunk az önmegvalósításig, ahol a munkánk már nemcsak feladat és kötelezettség, hanem hivatás, akár egyben a hobbink is, ami nap, mint nap örömet okoz számunkra.