Gyerekek némaságba burkolózva – a szelektív mutizmus nyomában

Gyerekek, akik közül sokan csak a családjukkal kommunikálnak szóban, mások a kortársaikat is bevonják a szűk körbe, amelyhez szólnak. A szelektív mutizmus titokzatos nehézség, amely a pszichológia álláspontja – és egyébként az érintettek vallomásai alapján – nem akaratból vagy dacból, sokkal inkább egy nagyon mély szorongásból fakad. Egyszerűen a gyerek egyes helyzetekben elveszti annak képességét, hogy verbálisan teremtsen kapcsolatot a környezetével.

A szelektív mutizmus általában 5 éves kor előtt jelenik meg, tipikus kezdete az óvodakezdés, hiszen ekkor kerül a gyermekek többsége új, ismeretlen környezetbe és ekkor jelentkezik a szociális környezet részéről kifejezett elvárás a beszédre. Megjelenhet már bölcsődéskorban is, ekkor azonban a környezet elfogadóbb a problémával szemben, de megjelenhet később, iskolába kerüléskor is. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem korlátozódik az óvoda- vagy iskolakezdés első egy hónapjára. Amennyiben a beszéd hiánya az intézménybe kerülés után 1 hónapot követően is fennáll, akkor valószínűleg szelektív mutizmusról beszélhetünk. A diagnózis felállításához szükséges tisztázni, hogy szociális környezetben beszélt nyelvet mennyire ismeri a gyermek. Szelektív mutizmusról csak akkor beszélhetünk, hogyha a gyermek életkorának megfelelő szinten birtokában van a beszélt nyelvnek.

A szelektív mutizmusnak többféle fokozata és megnyilvánulása lehet: akadnak gyerekek, akik például nem némulnak el teljesen a számukra kevésbé biztonságos közegben, csak egyszerűen átváltanak suttogásra. 

 Miből eredhet ez a probléma, hogyan épül fel a terápia, és miként vallanak erről a különös állapotról maguk az érintettek ,

A kérdésekre az alábbi cikkben kaphatunk választ:

https://wmn.hu/ugy/61048-gyerekek-nemasagba-burkolozva--a-szelektiv-mutizmus-nyomaban