Flow - Kerülj áramlatba

Élvezet, elégedettség, öröm, boldogság... Egymáshoz közel álló szavak, és mégsem jelentik egészen ugyanazt. "Az élvezet az elégedettségnek az az érzése, amit akkor érünk el, ha a tudatunkban lévő információ szerint a biológiai programunk vagy a társadalmi elvárások által belénk épített kívánságok valamelyike kielégül." - Írja Csíkszentmihályi Flow című könyvében. Az ételek íze különösen kellemes, ha éhesek vagyunk, egy fárasztó nap után élvezetes lehet csak úgy leülni, és megnézni egy filmet pihenésképpen, hiszen ilyenkor nem kell különösebben gondolkodni, aktívnak lenni. Nem beszélve egy kiadós alvásról. Egy nyaralás újdonságélményt ad, kizökkent a hétköznapokból, felráz bennünket. Az alvás, pihenés (akár aktív, mint egy nyaralás, vagy passzív, mint az alvás), evés, ivás mind-mind a belső homeosztatikus egyensúly fenntartásához járulnak hozzá. Egyensúlyban lenni élvezetes dolog, de általában, önmagában még nem hoz boldogságot. Az élvezetek segítenek fenntartani egy rendet, de pszichológiai fejlődésre nem nagyon hagynak teret, Énünk nem válik komplexebbé általuk. Azokat a cselekvéseket, amik előre is visznek, már másképpen hívjuk: örömtelieknek.
"Örömteli események akkor következnek be, mikor valaki nemcsak előzőleg megfogalmazódott elvárásait, szükségletét vagy vágyát elégítette ki, de túllépve azon, ami belé volt programozva, elért valami számára teljesen váratlant, olyasmit amiről korábban még csak sejtelme sem volt." Olyan élmények ezek, melyektől életünket már nemcsak élvezetesnek, de eredményesnek is érezhetjük, bennük van az újdonság és a teljesítmény érzése is. Személyiségünk összetettebbé válik általuk, valamilyen tekintetben fejlődünk, erősödünk, változunk. Az örömteliség érzésnek azonban már "ára is van", a figyelmünk. Élvezni passzívan is lehet valamit, egy igazi örömteli eseményhez, azonban már a szokásosnál nagyobb figyelem befektetés szükséges, koncentrálnunk kell a cselekvésünkre.  Milyen cselekmények, események sorolhatóak ide? Ha egy jó könyv, vagy beszélgetés hatására olyan gondolatokat fogalmazunk meg magunkban, amikről eddig nem is tudtunk, vagy, ha megnyerünk egy szoros versenyt, esetleg meggyőzünk egy hajthatatlannak tűnő vitapartner... Ilyenkor mind örömteli eseményekben van részünk. A lista viszont mindezekkel koránt sem ér véget.  Sok esetben ráadásul olyasmikről beszélünk, amik adott pillanatban talán nem is kifejezetten élvezetesek, utólag mégis úgy gondolunk rájuk, mint szép pillanatokra. Természetesen egy örömteli esemény élvezetes is lehet egyúttal, és az élvezetes események is lehetnek örömteliek, a két érzés azonban egészen különböző. Csíkszentmihályi példaként azt hozza fel, hogy az evés az emberek legtöbbjének élvezetes; éhesnek lenni, éhezni nem az, ugyanakkor ha nehéz is, de vannak esetek, amikor az éhezés örömtelivé tehető  (pl. egy szerzetes böjtje).
Csíkszentmihályi és munkatársai több kutatást is végeztek, melyekben megkísérelték összegyűjteni, miből  állnak az örömteli események, mitől válik egy helyzet ilyenné. Érdekes meglepetés érte őket, arra jutottak, hogy az örömteljesség érzését kortól, nemtől, társadalmi helyzettől, kultúrától függetlenül, nagyjából ugyanúgy írtál le az emberek. Hasonló kifejezéssekkel írta le az örömteli élményt egy motoros banda tagja és egy idős koreai, aki a meditálásban lelte örömét. A cselekvés formája nagyon más volt, de az ok, hogy miért lelték örömüket az adott tevékenységben, több hasonlóságot mutatott mint különbséget. Kutatásaik nyomán arra jutottak, hogy a "tökéletes élmény" a világ minden táján, minden ember számára hasonló alapokon nyugszik, 8 alapvető elemből áll. Amikor az emberek megpróbálják elmondani milyen számukra a "tökéletes élmény", akkor az előbb említett 8 elemből legalább egyet megemlítenek, de előfordul az is, hogy mind a 8 bekerül valamilyen formában a leírásba. Íme a 8 elem:

1. Meg kell lennie az esélynek, hogy a feladatot, melyet vállaltunk, teljesíteni tudjuk.  (Nem túl könnyű, de nem is túl nehéz feladat.)

2. Erről már fentebb is volt szó: fókuszált figyelem. Képesnek kell lennünk arra összpontosítani, amit csinálunk.

3. Álljon rendelkezésünkre visszacsatolás, visszajelzés a tevékenységünkről, lássuk, hogy haladunk valamerre.

4.  Legyen egy világos cél, mely felé haladhatunk. (Ez álljon összhangban képességeinkkel is.)

5. A cselekvés önmagában is jutalmazó számunkra (akkor is csinálnánk, ha semmi külső jutalom nem lenne kilátásban), így erőlködés nélkül, elköteleződve tudjuk csinálni azt, figyelmen kívül hagyva, félretéve a mindennapok kellemetlenségeit.

6. Kontroll érzése vagy más leírás alapján éppenhogy a kontroll feladása. Bármelyiket is választjuk a lényeg, hogy a hangsúly a jelen pillanaton van, vagy érezzük, hogy mi irányítunk, vagy vagy úgy döntünk, hogy a jövőtől és a dolgok menetén való aggódás nélkül elengedjük a kormányt.

7. Az éntudatosság érzés feloldódása, egyé válunk a cselekvésünkkel. Az esemény végeztével Én-érzésünk változik, erősödik.

8. Az időérzékelés megszűnik. A percek óráknak tűnnek, vagy éppen az órák perceknek.

Csíkszentmihályi úgy vélte, ha megértjük mitől annyira kielégítőek az örömteli cselekvések, képesek lehetünk arra, hogy a legértéktelenebbnek tűnő pillanatokat is felülírjuk, tudatunk kontrolljával fejlődésünket segítő eseménnyé varázsoljuk. Könyvében (mely ennek a bejegyzésnek is fő alapja, hivatkozását így odalent, a bejegyzés alján megtaláljátok), sorra veszi az imént felsorolt 8 elemet, és kifejti, hogy ezek egyenként mitől tehetnek egy-egy pillanatot "tökéletessé". Ha mélyebben érdekel benneteket a téma, jó szívvel ajánlom a már említett könyvet, könnyed nyelvezetű, olvasmányos, jó példákkal. A bejegyzés kereti sajnos nem teszik lehetővé, hogy itt ennél mélyebben belemerüljünk a témába, de a lényeg, hogy a fent felsorolt 8 pontot tudatosan is előidézhetjük: nemcsak belekerülhetünk az áramlatba, de meg is teremthetjük azt. Példákként: A figyelmünket tudatosan is tudjuk irányítani, koncentrálni. Ha egy faladat kezd unalmassá válni, keressünk módokat rá, hogy úgy alakítsuk őket, hogy megtaláljuk benne a kihívást. Igyekezzünk reális célokat tűzni magunk elé, jelöljünk ki akár kisebb mérföldköveket a nagy célig, melyek teljesítése visszajelzésként szolgál haladásunkról. Tanuljunk meg valahogyan relaxálni, félretenni a hétköznapi aggodalmakat.
Ilyen és ehhez hasonló kisebb-nagyobb trükkökkel elérhetjük, hogy mindennapjaink során gyakrabban éljük át az örömteliséget, kerüljünk flow érzésbe.

Munka és pályaválasztás szempontjából miért fontos ez? Ha olyan munkát vállalsz, melynek során képes vagy "áramlatba kerülni", sokkal kisebb lesz a valószínűsége a kiégésnek, hatékonyabban fogsz tudni dolgozni, és sokkal elégedettebbnek fogod érezni magadat a a munkádban, életedben. A pályaválasztásnál éppen ezért fontos figyelembe venni, hogy melyek azok az irányok, melyek a legnagyobb valószínűséggel segítenek hozzá téged örömteli élményekhez, illetve  nem árt megtanulni olyan technikákat, amelyekkel a nehezebb pillanatokat is örömtelivé alakíthatod (legyen az akár a tanulás, vagy egy kihívást jelentő vizsgahelyzet).

Mihály, C. (1997). Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai K., Bp.- https://fizika.mechatronika.hu/fizika/fizikalecok/Asztal/flow.pdf

https://hu.wikipedia.org/wiki/Flow-%C3%A9lm%C3%A9ny