A motivációról - Külső/belső
A motiváció a
pszichológiában egy gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre,
viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal. Mik lehetnek motívumok ebben a rendszerben? Biológiai alapú motívumok lehetnek például az éhség vagy a szomjúság. Bonyolultabbak azok a motívumok, melyekben már szerepet kap a tudatosság, mint például a céljaink, a hitrendszerünk-meggyőződéseink, vélekedéseink, beállítódásaink, a szociális normák, melyek közt felnőttünk, vagy akár az énképünk. Ezekből látszik, hogy bár "viselkedésre késztető belső tényezőkről" beszélünk, a motiváció nem elválasztható a környezet hatásaitól sem, melyek formálnak minket. Míg a biológiai alapú motívumokról már sokat tud a világ, addig az utóbb említett, tudatossághoz is köthető "részről" máig sok újdonság derül ki, így napjainkban is viszonylag népszerű kutatási téma. Kiterjedtsége és bonyolultsága okán ebbe a részbe, illetve az eddig született elméletekbe nem mennék bele, inkább bemutatnék egy olyan felosztást, mely "mindennapi motivációinkat" két kategóriába sorolja be.
Extrinzik motivációról olyankor beszélünk, amikor a viselkedésünknek valamilyen különleges célja van, valamilyen jutalom reményében cselekszünk (pl. kis 5-ösért csinálunk szorgalmi feladatot). Itt kell megemlítenem azt is, hogy a büntetés elkerülési is jutalomként értelmezhető, így az is ide tartozik, ha azért írunk házit, hogy ne kapjunk egyest. Intrinzik (önjutalmazó) motivációról beszélünk akkor, ha valaki nyilvánvaló külső jutalom nélkül foglalkozik valamivel, csak azért, mert neki önmagában az a tevékenység értékes (pl. azért csinálunk szorgalmi feladatot, mert érdekel minket a megoldás). Többnyire ez a fajta motiváció visz minket arra, hogy a hobbinkkal foglalkozzunk vagy játszunk. Fontos tudnunk, hogy a mai kutatások eredményei alapján a dolgok nem ennyire fekete-fehéren működnek. Ez a két motivációs típus jellemzően kombinálódik, a különbségek egy-egy helyzetben inkább abból erednek melyik van erősebben jelen. Jó esetben például a tanulásnál amellett, hogy nem akarunk rossz jegyet kapni/jó jegyet szeretnénk, saját kíváncsiságunk és tudásvágyunk is ösztönöz bennünket. Bár a továbbiakban úgy tűnhet ezek külön működő "rendszerek", ne feledjük, hogy a cselekvések okai összetettek és amit látunk, az a különböző motivációk összjátéka.
Egy a motivációval kapcsolatos problémára, hibalehetőségre szeretném felhívni a figyelmeteket: Tegyük fel a kérdést, hogy mi történik akkor, ha az intrinzik motivált cselekvéseket elkezdjük külsőleg jutalmazni? Egy kísérletben elkezdtek jutalmat adni azoknak az óvodás gyerekeknek, akik szabadidejükben -maguktól- rajzoltak. Hogy mi lett az eredmény? A többség egy idő után már csak akkor ült le rajzolni, amikor volt remény a további jutalomra. A kutatások tehát arra mutatnak, hogy ilyenkor a belső késztetés öröme elvész. Miért lehet ez így? Had meséljek még egy kutatásról: Egy kérdőív kitöltésére kértek fel embereket. Több csoportba osztották őket (nem tudtak egymásról a csoportok), voltak, akiknek egyszerűen megköszönték a részvételt, és nem kaptak semmit. Voltak, akik kisebb pénz összeget kaptak, és voltak, akiknek valamivel többet fizettek a kitöltésért. Megkérdezték ezeket az embereket, hogy mennyire volt érdekes/unalmas a kérdőív. Azok, akiknek nem fizettek a kitöltésért jóval érdekesebbnek ítélték meg a tesztet, azoknál, akik jutalmat kaptak érte. És még a két jutalmazott csoport között is volt különbség, úgy tűnt minél nagyobb összeget fizetnek, annál unalmasabbnak tűnik a teszt (persze csak egy bizonyos határig). Ennek hátterében az állhat, hogy viszonylag kicsi korunktól azt tanuljuk, hogy azért kapunk igazán jutalmat, ami számunkra kellemetlen. Amikor például az oltás után csokoládét adnak nekünk. Ez lehet az egyik ok, amiért a jutalmazás csökkentheti a motivációt; a másik, hogy ilyenkor "elveszik a kontrollunk", a cél kívülre tevődik, ilyenkor úgy érezzük, hogy már a jutalom elérésért cselekszünk; "kell" csinálnunk azt a valamit és nem azért foglalkozunk vele, mert az nekünk jó. Kicsit olyan ez, mint az angolban a "must" és a "have to" - az egyik azért van, mert "kell", a másik azért, mert belső késztetésed van rá. Van viszont egy jó hírem is: A jutalmazás nem minden esetben veszi el a belső motivációt! Ha a jutalom a kompetencia és az öndetermináció érzését növeli (információs jutalmazás), akkor a belső motiváltság nemhogy csökkenne, de még növekszik is! Ilyen jutalom lehet egy jókor adott elismerő mondat. Mielőtt továbbmegyünk szeretném kiemelni, hogy a jutalmazás nem rossz dolog; mértékkel, jó időben, és megfelelő értékben adva semmi baj nincs vele; a motivációt akkor befolyásolja tartósabban negatív irányban, ha a jutalmazás túlzó, akár értékében, akár időben nézve (túl gyakori/túl nagy ajándék).
A különböző helyzeteken túl mindenki rendelkezik egy tartósabb "motivációs struktúrával" is, mely a korábbi tapasztalatainkból kialakult, a minket körülvevő környezet hatásaira megtanult mintázat arra, hogy milyen jutalmakra vagyunk érzékenyebbek. Tanulóként például ez megfigyelhető abban, hogy "mit hozunk otthonról" - azért tanulunk-e, mert kíváncsiak vagyunk, vagy azért, mert kötelezettség. Ez persze már önismeret kérdésköre is, az pedig már egy másik téma. (Ahogyan a különböző motivációs technikák, lehetőségek is, amikről majd egy későbbi bejegyzésben külön szó esik.)
Addig is, ha szülőként szeretnéd segíteni gyermeked tanulási motivációjának növekedését, megtartását, kattints az alábbi linkre, és olvasd el a Mindset cikkjét a témában: https://mindsetpszichologia.hu/a-tanulasi-motivacio-elosegitese-szulokent
Józsa, K. (2002). Tanulási motiváció és humán műveltség. Csapó Benő (szerk.): Az iskolai műveltség. Osiris Kiadó, Budapest, 239-268.