Hogyan segítsünk? A szülő szerepe a pályaorientációs folyamatban

A szülő a gyermek pályaorientációs folyamatának legfontosabb szereplője. Nagyon fontos, hogy szülőként tisztában legyünk azzal, a gyermekünknek a tanuláshoz, munkához, karriertervezéshez való hozzáállásában is mi leszünk a legfontosabb minta. Fontos megjegyezni, hogy minden gyermek egyedi, és a pályaorientációs folyamat mindenkinél eltérő lehet. Szülőként az a szerepünk, hogy támogassuk és segítsük a gyermekünket a lehetőségek számbavétele és a döntéshozatal során.

Néhány segítő módszer:

• Őszinte és nyitott kommunikáció: hallgassuk meg a gyerek elképzeléseit, érdeklődjünk az álmai és a céljai iránt, támogassuk őt azzal, hogy bátorítjuk és segítjük a választásban. Sokat segíthet, ha megosztjuk a saját tapasztalatainkat, ha elmeséljük, mi hogyan választottunk pályát, milyen nehézségeink voltak, mik azok a dolgok, amikben esetleg most már máshogy döntenénk.

• Érdeklődés támogatása: ha a gyermekünket érdekli egy pálya, segíthetünk neki abban, hogy minél több hiteles információt, saját tapasztalatot gyűjtsön. Segítsük, hogy meglátogathasson minél több oktatási intézményt, pályaválasztási kiállításokra, nyílt napokra járhasson, felvehesse a kapcsolatot adott területen dolgozó szakemberekkel, esetleg abban is, hogy kipróbálhassa magát az adott területen.

• Önismeret fejlesztése: A szülők segíthetnek a gyermeknek abban, hogy felfedezze saját erősségeit, képességeit és értékeit. Ez segíthet a gyermeknek abban, hogy jobban megértse, melyek azok a területek, amelyekben valószínűleg sikeres lehet.

• Tudás és információ: Segítsünk a gyermekünk azzal, hogy megtanítjuk, hol szerezhet hiteles információt egy adott területről, oktatási intézményről. Tájékozódjunk magunk is a szóba kerülő szakmákról, iskolákról. Ne feledjük, a gyermekünknek minden információ új lehet, ezért szánjunk időt a beszélgetésekre. A pályaorientáció nem rövid folyamat, fontos, hogy a család megfontolt döntést hozzon a gyermek továbbtanulásáról. Ha szükségesnek érezzük, konzultáljunk bátran a gyermek osztályfőnökével, pedagógusaival, előfordulhat, hogy ők teljesen más erősséget, képességet látnak hangsúlyosnak a gyermekben az iskolai munka során.

• Rugalmasság és elfogadás: Fontos, hogy szülőként rugalmasságot mutassunk a gyermek pályaválasztásával kapcsolatban. Lehet, hogy a gyermek más irányban indul el, mint amit mi szülőként elképzeltünk a számára, de ekkor is nagyon fontos, hogy ne erőltessük rá az akaratunkat, hanem beszéljük meg a lehetőségeket, hallgassuk meg az ő elképzeléseit is.

• Stresszkezelés: készüljünk fel, hogy a középiskolai, illetve a felsőoktatási felvételi időszaka a gyermekünk és a mi számunkra is rendkívül stresszes lesz. Nagyon fontos, hogy támogassuk a gyermekünket a tanulásban, a döntés meghozatalában, de ne szóljon a családban minden erről a folyamatról. Nagyon fontos, hogy a saját idegességünket ne terheljük rá a gyerekre, ne riogassuk rémképekkel, hanem hallgassuk meg és bátorítsuk. Tűzzünk ki elérhető célokat számára, és ünnepeljük meg a kis sikereket is.

• Segítségkérés: A gyermek továbbtanulása nagyon fontos döntés, ha bizonytalannak érzi magát a szülő, hogy mi lenne a legjobb döntés, bátran kérjen támogatást szakértőtől, pályaválasztási tanácsadóktól. Ezzel  jó példát mutat a gyermeknek, hiszen a fontos döntések meghozatalához nem szégyen külső segítséget igénybe venni.