Nemzeti összetartozás napja- június 4.
Az Osztrák–Magyar Monarchia I. világháború során bevonult 8 millió katonájából hányan esetek el, és mennyi volt a magyar királyi honvédség vesztesége, erről nem állnak rendelkezésre hitelt érdemlő adatok. Magyarország területéhez és lakosságához képest bizonyítottan nagyobb véráldozatot hozott, mint a Monarchia Lajtán túli tartományai. Az elesettek száma mellett a világháborút követő forradalmak, a Monarchia összeomlása, az állandóan cserélődő kormányok a nemzeti érdekérvényesítésre olyan erős csapást mértek, hogy a háborút követő békeszerződés kialakításában az önállóvá váló Magyarország csak elszenvedő alany lehetett. Ezért is szokás békediktátumról és nem szerződésről beszélni.
A felidézett politikai helyzetben került sor 1920. június 4-én az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyar-ország és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai közti békediktátum aláírására a Versailles-i Trianon-palotában. Ez a dokumentum máig meghatározza az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország és a környező államok új határait. Az így született utódállamok: Nagy-Románia, Csehszlovákia, Szerb–Horvát-–Szlovén Királyság, s ezek kormányai mindent elkövettek, hogy Magyarországot gazdaságilag, katonailag tönkretegyék. Bár minden követelésük nem teljesült a határok megvonásánál, Magyarország számára ezek a határok így is katonailag védhetetlenek voltak. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak.
A Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, területe 92 963 km²-re csökkent. Lakosságának több mint a fele került új állam területére, az 1910-ben még 18 264 533 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza. Mintegy 3,2 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, kb. másfél millió a határ menti területeken összefüggő tömbben, akik azokban az országokban másodrangú állampolgárok lettek. Minden harmadik magyar nyelvű állampolgár idegen állam területére került. Magyarországot számos megalázó feltétellel igyekezték hosszú távra ellehetetleníteni. A trianoni békediktátum tartósította Közép-Európa népeinek ellentétét. A Kárpát-medence természet adta gazdasági, geopolitikai egységét szétszabdalta a Versailles-i döntés. A korábbi Magyar Királyság termőföldjének 61,4%-a, a faállományának 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába.
A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme". Amíg a magyarság egészében megvan az összetartozás tudata, az egymásért érzett felelősség, az önző egyéni érdekek és anyagi javak hajszolása helyett a nemzet érdekeiért vállalt szolgálat, addig a nemzet erősödik.
Forrás: verpeletmk.hu