Pszichológia a horror filmek mögött - Avagy miért választjuk néha a borzongást
Családi filmek, vígjátékok, románcok - az ilyen filmek népszerűségét könnyű megérteni, hiszen jobbára szeretetről, összetartozásról, jó érzésekről mesélnek. Bár minden műfajnak vannak rajongói és kritikusai, az előbb felsorolt film típusokhoz képest a horror iránt mutatott érdeklődésre talán nehezebb magyarázatot adni. Ki szeretne rémálmokat és véráztatta jeleneteket? Meglepően sokan, ráadásul választásukra több ésszerű magyarázat is létezik.
Az egyik lehetséges ok a kíváncsiság. A horrorfilmek olyasmit mutatnak meg, ami nem része általános világnézetünknek, bizar, idegen, nem hétköznapi - az újdonságokra, ismeretlenre pedig kíváncsiak vagyunk még akkor is, ha az sokszor félelemkeltőnek ígérkezik. Keressük az ingereket, lehetőségeket.
A magyarázatok másik fele alapvetően abból indul ki, hogy a technikai fejlődés gyorsabb, mint az emberi evolúció. Glenn Sparks kutató szerint emiatt agyunk nem tud teljes különbséget tenni valós és képernyőn látott jelentek között, így egy film félelmetes cselekményére szervezetünk valódi stressz-válasszal reagálhat. Milyen előnyei lehetnek számunkra ennek a stresszválasznak?
Bár a megélt feszültség valódi, kognitív szinten mégis tudjuk, hogy környezetünk biztonságos, amit látunk nem valós, és a kontroll nálunk van: bármikor kikapcsolhatjuk a filmet, kimehetünk a moziból, felkapcsolhatjuk a lámpát. Ezzel összességében általunk irányítható körülmények között, biztonságos terepen fedezhetjük fel félelmeinket és nézhetünk szembe azokkal, ami akár katartktikus élmény is lehet.
A film végén az is pozitív élményként hathat, hogy a szorongató érzés megszűnik, "felszabadulunk", úgy ér végét a borzongató érzés, hogy életben és épségben vagyunk (fizikailag legalábbis szinte biztosan), amit agyunk úgy dolgoz fel, hogy a veszélyt elkerültük, és ez jó.
A félelemmel való szembenézésen túl, ami pozitív hatással lehet ránk, az a félelmetes élmény mentén felszabaduló adrenalin. Az adrenalin csökkenti a fájdalomérzetet, megváltoztatja testérzékelésünket, kiélesíti érzékszerveinket, erősebbnek érezhetjük magunkat tőle, felgyorsul a gondolkodásunk. Ráadásul mindezt úgy, hogy nem tesszük ki magunkat sérülesveszélynek, mint mondjuk egy extrém-sport esetében. Elődeinkhez képest ingerszegényebb életünkbe - értsd az adrenalin nem a mindennapi élet része, nem les ránk minden bokorból veszély minden nap - így izgalmat csempészhetünk, szervezetünk pedig nem tesz különbséget az ijedségből és a jó élményből származó adrenalin között, így az érzett feszültség végülis a kiváltó negatív ok mellett pozitív lehet.
Amellett, hogy a műfaj kedvelésére van jó magyarázat és pozitívumai is vannak, beszélni kell a negatív oldalról is.
Az emberek az állandóan ismétlődő ingerekhez hozzászoknak, habituálódnak. Ugyanazok a sablon jelenetek tehát egy idő után már nem tudnak megijeszteni bennünket. Ebből az következik, hogy az újabb filmek az azonos hatás eléréséhez már egyre durvább jelenteket kell használjanak. A felfokozott brutalitás pedig nem sorolható az előnyök közé, mivel komoly pszichés károkat is okozhat. Míg egy érzelmileg és mentálisan alapvetően stabil felnőtt pozitív kimenetelű izgalmat, borzongást élhet meg, addig egy instabilabb időszakát élő személy számára egy ilyen film növelheti a szorongás szintet, traumatikus élmény lehet, akár neurózishoz is vezethet. Különösen veszélyeztetettek a gyerekek ezen a téren, hiszen bizonyos életkor alatt a valóság és mese még összemosódik számukra, az ágy alatti szörnyek léteznek, így egy horrofilm megnézése hosszútávú károkat, súlyos szorongást okozhat számukra.