3+1 megdöbbentő pszichológiai kísérlet - I.

1. "A Kis Albert"

"Albert B." esete egyike az ismertebb klasszikus kondicionáláson alapuló kísérleteknek. A klasszikus kondicionálás alapja, hogy egy feltétlen reakciót kiváltó ingert (pl. étel-beinduló nyálelválasztás) összekötnek egy  olyan feltételes ingerrel (pl. csengőszó), ami önmagában nem váltaná ki az adott reakciót (/nem váltana ki semmilyen releváns reakciót). Ha a két inger rendszeresen társításra kerül, egy idő után a feltételes inger önmagában is ki fogja váltani a feltétlen reakciót (csak a csengőszóra is beindul a nyálelválasztás - hiszen megtanultuk, hogy ez együtt jár az étellel).
Albert egy nem egészen egy éves, érzelmileg stabil kisgyermek volt. A kísérlet vezetői (Dr. John B. Watson és Rosalie Rayner) legelőször különböző dolgokkal tesztelték a gyermeket: fehér nyuszi, kutya, patkány, gyapjú, álarc, majom, égő újságpapír, vatta... A kicsi egyikre sem mutatott félelmi reakciót. A kutatók a második fázisban egy fehér szőrös kisállatot (patkányt) adtak, Albernek amellyel játszhatott. A gyermek ezt élvezte, öröm jeleit mutatta. Ezek után a baba ahányszor a patkányhoz ért, Watson egy fém lemezzel és kalapáccsal hangos zajt csapott Albert háta mögött, amitől a kisfiú megijedt, sírni kezdett. Addig ment ez így, míg a gyermek már a patkány puszta látványától is frusztrálttá vált, sírni kezdet. Szorongása ráadásul generalizálódott, nem csak a patkány váltott ki belőle félelmet, de mindenféle más fehér és szőrös dolog kapcsán is fóbiás reakciókat mutatott (nyuszi, kutya, szőrme kabát, Mikulás szakálla).
Hogy ez a kísérlet milyen hosszútávú következményekkel járt volna "Albert" számára, "kinőtte" volna-e igazán a fehér, szőrös dolgoktól való félelmét sajnos nem derült ki, a kisfiú 6 éves korában elhunyt. Ez a kísérlet természetesen ma már etikai okokból nem lenne megvalósítható, így - valószínűleg jobb is - ismétlésre nem fog sor kerülni, hogy kiderüljön kioltódna-e idővel egy ilyen jellegű kondicionált fóbia.

2. Ash - konformitás kísérlet

Ash első, eredeti kísérletében 7 egyetmista diák vett részt, akiknek a fentiekhez hasonló nagyméretű lapokat mutatott, a kérdés pedig az volt, a jobb oldali képen melyik vonal hossza egyezik meg a bal oldali képen látható vonal hosszával. Az eltérések mindig eléggé látványosak voltak ahhoz, hogy a jó válasz egyértelmű legyen. Az első változatban 18 körben kellett megadni a helyes választ, a 7 résztvevőből azonban 6 "beépített ember" volt, akiket előzetesen felkértek, hogy a 3. körtől adjanak következetesen rossz válaszokat. A kísérletet ezek után többször megismételték, apróbb eltérésekkel is. Az a meglepő eredmény született, hogy sok résztvevő még teljesen egyértelműen helytelen válasz esetén is hajlandó volt a többség oldalára állni és saját elképzelését felülírva egyetérteni. A véleményükkel egyedül maradó kísérleti személyek 37%-a adta meg magát és igazodott a többségi rossz válaszhoz. 37% talán nem tűnik olyan jelentősnek -hiszen nem a társaság fele - , de egy egyértelműen rossz válasz esetében mégis jelentős és meglepő eredmény. Az egyes résztvevők természetesen nagyon eltértek abban mennyire hajlandóak alávetni magukat a többség véleményének. A résztvevők negyede például egyszer sem csatlakozott a helytelen véleményhez. A helytelen válaszhoz csatlakozók és nem csatlakozók különböző kis csoportokba oszlottak. A saját helyes válaszukat megtartók között voltak magabiztosak, akik szembeszálltak a többségi véleménnyel, akár érveltek is igazuk  mellett, és voltak olyanok, akik az ellentmondásos szituációt frusztrálónak élték meg, és bár nem csatlakoztak a többséghez, kételkedtek saját válaszukban. A rossz választ elfogadó 37%  egy részének önbizalma annyira kicsi volt, hogy kételkedés nélkül elhitte, a többiek válasza a helyes. Egy másik csoport vacilált ugyan, de bizonytalanságukból fakadóan végül beálltak a többségi vélemény mögé. A harmadik és talán legérdekesebb csoportot azok képezték, akik tisztában voltak azzal, hogy amit a többség mond, az rossz, és az ő válaszuk lenne helyes, de kisebb rendűség érzésükből fakadóan végül "beálltak a sorba".

+ 1 Az Ash paradigmán alapulva sok egyéb konformitást vizsgáló kísérlet született. Például a lenti látványos "Lift kísérlet". A konformitás egy szociálpszichológiai fogalom, egyfajta alkalmazkodást jelent. Hátterében az áll, hogy alapvető emberi igényeink közé tartozik, hogy tartozzunk valahová, hogy mások elfogadjanak bennünket, legyen egy "csoportunk". Amikor tehát konformista módon viselkedünk, akkor gondolatainkat, cselekedeteinket (önként vagy külső nyomásra) egy csoportéhoz igazítjuk.
A videó rövid összefoglalója: A liftbe beszálló emberek közül egy kivételével mindenki "beépített ember", akik rendellenes irányban állnak meg a liftben. A beavatatlan részvevők először a megszokott módon szállnak be, majd elkezdik magukat kellemetlenül érezni attól, hogy "kilógnak a sorból"....

3. Zimbardo - Stanfordi börtönkísérlet

Philip Zimbardo arra volt kíváncsi, szociális szerepeink befolyásolják-e viselkedésünket, és ha igen, miképpen. A résztvevők önként jelentkező egyetemi hallgatók voltak, akiket két csoportra osztottak: őrök és rabok. A szerepeket pénzfeldobással döntötték el. A kísérlet az egyetem alagsorában valósághűen berendezett "börtönben" folyt. Ebben Zimbardonak egy valódi, volt elítélt segített. A börtön igazgatójának szerepét maga Zimbardo játszotta. Az őrök több műszakban dolgoztak, szabadidejükben hazamehettek. Az őrök a felmerülő problémákat, a fizikai erőszakot leszámítva, bármilyen módon megoldhatták. A rabok állandó "lakói" voltak az alagsori börtönnek, elszemélytelenítésükre olyan megoldásokat használtak, minthogy nevük helyett számot kaptak, kellemetlen öltözéket, és bekerülésük előtt egy teljes letartóztatási procedúrán kellett keresztülmenniük.
A második kísérleti napon már "börtönlázadásra" került sor a rabok részéről. Az őrök ennek letörését követően "jó és rossz cellákra" osztották a rabokat, ezzel egymás ellen is fordítva őket. A kísérletet végül idő előtt, 6 nap után meg kellett szakítani, az őrök ugyanis szadisztikus, megalázó viselkedést kezdtek tanúsítani - ételmegvonás, wc használat megtagadása, stb. - a rabokkal szemben (főként a "rossz cellák" lakóival szemben), akik közül többen emocionális-mentális zavar jeleit kezdték mutatni a rossz bánásmód miatt. A helyzet hamar közveszélyessé vált.
A kísérletről végül 47 év után kiderült, hogy meghamisították azt, legnagyobb részében megrendezték, az őrök utasítást kaptak arra, hogy legyenek kemények.

https://online.king.edu/news/psychology-experiments/

https://www.apa.org/monitor/2010/01/little-albert

https://en.wikipedia.org/wiki/Little_Albert_experiment

https://megoldaskozpont.com/lexikon/konformitas-fogalma/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Asch-k%C3%ADs%C3%A9rlet<br>

https://hu.wikipedia.org/wiki/Stanfordi_b%C3%B6rt%C3%B6nk%C3%ADs%C3%A9rlet