2 megdöbbentő pszichológiai kísérlet - II.
1. Bobo - baba kísérlet
Albert Bandura kanadai pszichológus, munkatársaival egy olyan kísérletsorozatot folytatott, mellyel felhívta a szerepet a szociális tanulás szerepére a gyerekek fejlődésében. Célja az volt, hogy közelebb kerüljünk annak a kérdésnek a megválaszolásához, a környezet vagy a genetika befolyásolja-e jobban a viselkedést, ezen belül is agresszió megjelenését.
Kutatását óvodás korú gyermekekkel végezte, vegyesen fiúkkal, lányokkal. A gyerekek egy csoportja azt látta, hogy egy felnőtt a bemutatott játékszobában agresszívan viselkedik egy "Bobo" nevű felfújható figurával, kalapáccsal üti, boxolja, rúgja, átdobja a szobán. Egy másik csoport azt figyelhette meg, hogy a felnőtt csendesen eljátszik a baba mellett, a babával. A harmadik csoport nem került megfigyelési helyzetbe. A kísérlet egy megismételt változatában olyan gyerekcsoportok is szerepeltek, akik a felnőtteket videón keresztül figyelték meg, és olyanok is, akik rajzfilmet láttak.Az eredmények azt mutatták, hogy azok a gyerekek, akik agresszív modellt láttak, általában maguk is agresszívebben viselkedtek a bábuval, utánozták a megfigyelt mintát. A gyerekek legnagyobb valószínűséggel akkor bántották "Bobot", ha a saját nemükkel megegyező modellt (fiú férfit, lány nőt), élőben figyeltek meg. Az élő megfigyelést követően a videón látott példát utánozták legnagyobb valószínűséggel. Azok a gyerekek, akik a babával békésen játszó felnőttet láttak, vagy egyáltalán nem láttak modellált helyzetet, csak nagyon kicsi valószínűséggel mutattak agressziót Bobo irányába.
Az eredmények felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy sok viselkedési formáért az öröklött genetikai tényezők mellett nagy hatása van a tanulásnak, sőt egyes esetekben, ez a dominánsabb. Azokat a szituációkat, melyekben mások megfigyelésével tanulunk meg különböző dolgokat, magatartás formákat, szociális tanulásnak nevezzük.
2. Kék és barna szeműek
Bár a kísérlet maga pszichológiainak tekinthető, érdekesség, hogy nem pszichológusok, nem kutatók, hanem egy iowai tanítónő, Jane Elliott végezte el 3. osztályos diákjaival. Célja az volt, hogy a gyerekek saját bőrükön tapasztalják meg, hogy hogyan alakulnak ki és működnek az előítéletek.
Az előítéletek olyan társadalmilag generált kategóriák, melyek egy-egy tulajdonság kiragadásán és sokszor felnagyításán alapulnak. Ilyenek pl. az anyósok borzasztóak, a szőkék buták, a fiúk nem sírnak, a lányok gyengék, a fiatalok szemtelenek, az öregek tolakodóak.... Az előítélet egy olyan berögzült látásmód, ami egy adott csoport tagjait általánosítja, így ha találkozunk egy, a csoportba tartozó személlyel, már lesz róla egy kialakított véleményünk, mely alapján azt hihetjük, ismerjük. Egyes esetekben ez az egyszerűsítő kategorizáció előny, máskor, mint ebben a kísérletben is, a saját csoporttal szembeni túlzott elfogultsághoz, és a másik csoporttal szembeni (alaptalan) nagy fokú ellenszenvhez vezet. Tovább ront a helyzeten, hogy figyelmünk és emlékezetünk is segíti a téves hiedelmek fenntartását, ugyanis sztereotípiáinkat igazoló részleteket jobban észreveszünk, és azokra jobban is emlékezünk, mint azokra, amelyek ellentmondanak nekik. Előítéleteinket így leginkább tudatos odafigyeléssel és nyitott gondolkodással győzhetjük le.
Jane Elliott diákjainak hamis kutatási eredményekre hivatkozva azt mondta, a kék szemű diákok okosabbak, jobbak, felsőbbrendűbbek a barna szeműeknél, akik buták és lusták. A barna szeműeknek megkülönböztető gallért kellett viselniük, nem ihattak a falikútból, míg a kék szemű tanulók a sok dicséret mellett olyan kiváltságot is kaptak, mint a hosszabb ebédszünet. A két csoport nem játszhatott együtt. A gyerekek viselkedésébe hamar változás állt be. A kék szeműek feljogosítva érezték magukat, hogy barna szemű társaikat bántsák, akik ezzel párhuzamosan visszahúzódtak, a szégyen jeleit mutatták, romlott órai teljesítményük.A tanítónő a második napon azt mondta tanítványainak, összekeverte véletlenül az eredményeket, a barna szeműek a felsőbbrendűek. Az előző nap zaklatott és bántott gyerekek ezen a napon megtorolták az őket ért sérelmeket, bosszút álltak, maguk váltak bántalmazóvá. A sztereotípia fennmaradt, csak a bántalmazottak köre változott.
A kísérlet jól rámutat hogyan keletkeznek és működnek az előítéletek, és felhívja a figyelmet annak káros következményeire is.